Harry Potter és a diktatúra ~ Grácia Próféta

Harry Potter és a diktatúra

Minden idők egyik legnagyobb könyvsikere a Harry Potter-sorozat. A sodró lendületű cselekmény mögött azonban pár elég meglepő jelenség is felsejlik. Szerencsére mindez az elsődleges célközönségnek számító gyerekekben nem tudatosul, ők csak kedvenc varázslótanoncaikért izgulnak. Vajon tényleg a kasztrendszer, a szabad sajtó teljes hiánya és az erősen hiányos oktatás jellemezné a varázslók világát?

1. Kasztrendszer Először is ott van a varázslókat származásuk, születésük alapján megkülönböztető „kasztrendszer", ami persze csak a gonoszoknak igazán fontos, ők csinálnak ebből problémát, de azért mindenkiről kiderül, hogy „aranyvérűnek" (vagyis tiszta varázsló famíliából) vagy „sárvérűnek" vagyis mugliktól (varázstalanoktól) született-e, esetleg félvér. Vagy ott vannak a társadalom legalján tengődők, például az óriások vagy a rabszolgák, a házimanók, akiknek felszabadításán Hermione munkálkodik aktívan. Rowling nem teremtett ideális mesevilágot fiatal varázslóinak, hanem bizony szembesülniük kell a megkülönböztetéssel, a kirekesztéssel, mi több, a rasszizmussal is.

2. A kormány irányít mindent Bárhova nézünk, a Mágiaügyi Minisztériumnak mindenre van egy osztálya. Mindent figyel és mindent tud. Befolyása alól kevés kivétel van, így például Dumbledore professzor, aki ugye minden idők egyik legnagyobb varázslója, de még őt is el tudják mozdítani. Ő ellenben hülyére veszi a minisztériumot. Éppen emiatt a mindent kézben tartó, centrális irányítás miatt olyan nehéz Harryék dolga, amikor a minisztérium bénázik Voldemort visszatértekor. Az egyetlen ellenzéki hely a Roxfort illetve a Főnix rendje. A tisztviselőket nem választják, hanem kinevezik, a miniszter kénye-kedve szerint, és a legtöbb szereplő valamilyen módon a minisztériumnak dolgozik, talán az Abszol út bolttulajdonosait, és Roxmorts szórakoztató egységeinek tulajdonosait kivéve. Majdnem elfelejtettem, hogy lehet valaki buszvezető vagy akár ünnepelt író is. Sajtószabadságról szó sincs, az újságírók a minisztérium nótáját fújják. Kivétel Luna apjának újságja, ami leginkább talán az ezotériára hajaz és bulvár is, így nem kell komolyan venni.

3. A varázslók hiányos oktatása A varázs és a mugli világ között a látszat ellenére nincsen túl nagy átjárás. (A kettő keveredése amúgy is egy érdekes téma, ütköztetése nem is nagyon jelenik meg, hiszen a mugli szülőkről például nem igazán tudni, mivel tengetik életüket, mit szólnak, ahhoz, hogy pl. fogalmuk sincs lányuk hova jár iskolába? De ez csak egy mellékszál. A két világ egymás mellett létezése, Dursleyék és Harry kapcsolatán kívül nem tudni, hogyan működik.) Visszatérve a tanításra: a fiatal varázslókat nem oktatják matematikára, a gazdasági élet és a tudomány alapjaira, így nem nagyon tudnák megállni a helyüket a mugli világban.

4. Pénz és gazdaság Bár van a varázslóvilágnak saját pénzneme, egyesek nem is kis pénzzel gazdálkodhatnak, és az is kiderül, hogy vannak, akik rosszabbul élnek, például a Weasley-k, pedig az apa a minisztériumban dolgozik. Igaz, annak muglikkal kapcsolatos ügyosztályán, ami alighanem eleve fekete pont, pláne, hogy még lelkesedik is értük. Ugyanakkor érdekes a pénz és a rabszolgaság jelenléte, miközben mindent meg lehetne oldani varázslattal is.

5. Azkaban, a rettegett börtön Ezt a helyet az ember az ellenségének sem kívánná, hiszen először a jókedvet, majd még a lelket is kiszippantják az emberből elkárhozott őrei, a dementorok, akik aztán végképp szolgalelkek, hiszen önálló gondolatuk sincs. Mindenesetre a hely tökéletesen alkalmas arra, hogy elrettentse a renitens varázslókat. A megfélemlítés eszköze. De ki mellé is áll a félrevezetett varázslóvilág, ami az őt alkotó varázslók sokfélesége miatt valószínűleg akkor sem lenne tökéletes, ha nem mesterkedne benne már kezdettől a főgonosz Voldemort?

Hogy mennyire nem ideális a világ, arra J.K. Rowling felnőtteknek szóló könyve az „Átmeneti üresedés" is jó példa.