2013. május 19., vasárnap

Csak egy rendes lány?

Emma Watsont sokan még most is a Harry Potter-filmek stréber, aranyoska Hermionéjával azonosítják, de a huszonhárom éves színésznő kezdi kinőni a jókislány-szerepkört. Nemrég balhés tinit játszva pótolta elmaradt kamaszéveit, a cannes-i filmfesztiválon pedig felszínes, erkölcstelen csajsziként tekeredik a rúdra Sofia Coppola Lopom a sztárom című filmjében.


Emma Watson utálja, ha azt mondják rá, hogy "rendes", pedig egyáltalán nem meglepő, hogy sokaknak továbbra is ez ugrik be először a még mindig leginkább takaros kislánynak kinéző, huszonhárom éves színésznőről. Watsonra ráégett a stréber, túlteljesítő, borzasztóan rendes Hermione figurája a Harry Potter-filmekből, és a megnyilatkozásaival is csak erősíti azt a benyomást, hogy valós személyisége nem esik túl távol a figurától. A Potter-sorozat két éve véget ért, most Watsonon a sor, hogy izgalmas színészi választásaival meggyőzzön minket arról, hogy több mint egy rendes lány.


A Harry Potter-filmek remek, szórakoztató mesék voltak, de sosem derült ki belőlük igazán, hogy a három főszereplő mennyire tehetséges színész. Amikor a kilencéves Watsonról Tanya Seghatchian, a Potter-filmek egyik producere az első meghallgatás után azt írta a jegyzetfüzetébe, hogy "Tökéletes! De túl szép", akkor valószínűleg arra gondolt, hogy Watson karaktere tökéletesen passzol a figuráéhoz (a túl szép pedig arra vonatkozott, hogy nincsenek lapátfogai, mint a regény Hermionéjának): a társaival együtt úgy választották ki, hogy sok színészkedésre ne legyen szükség.

Amikor Watson az anyukájával gyakorolt a legelső meghallgatásra (nyolc körön kellett átesnie, mire megkapta a szerepet), reggel 9-től délután 5-ig, összesen vagy 27-szer próbálták el a jelenetet. Amikor pedig a Harry Potter és az azkabani fogoly rendezője, Alfonso Cuarón arra kérte a három főszereplőt, hogy írják le, milyennek látják saját figurájukat, Watson tíz oldalt írt tele. Tiszta Hermione.


Süt róla, hogy tényleg hisz abban, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, és egyáltalán nem szállt el magától. "Színésznőként imposztornak érzem magam. Mintha bármelyik pillanatban leleplezhetne valaki. Sosem tanultam a színészkedést, és zavarban vagyok, amikor rendezőkkel találkozom, akik olyan filmekre hivatkoznak, amiket nem láttam" - mondta egy interjúban. Ugyanakkor továbbra sem akar drámaiskolába járni, hanem a neves amerikai Brown Egyetemen tanul, ami szintén átgondolt döntés részéről: "Szerintem ahhoz, hogy valaki igazán jó színésznő legyen, fontos, hogy ne szakadjon el a valóságtól, muszáj kapcsolatban maradnia olyan emberekkel, akik normális, értelmes életet élnek. Elég megnézni Jodie Fostert, Natalie Portmant vagy Meryl Streepet. Mindannyian képezték magukat."


Watson valószínűleg azért tudott ennyire normális maradni, mert jogász szülei és a Harry Potter-filmeket gyártó Warner Bros. is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a hírnév minél kevésbé befolyásolja az életét. Párizsban született, de csak ötéves koráig, a szülei válásáig élt ott, aztán anyjával, öccsével és anyja új férjével Oxfordshire-be költöztek, apja és az ő új partnere pedig Londonban laktak. A szülei mindig is a tanulást helyezték előtérbe, és távolról sem kényeztették el a gyerekeiket. "Apám, azt hiszem, nem tudott mit kezdeni velem mint lánnyal. Úgy bánt velem, mint egy fiúval, az öcsémet és engem ugyanúgy kezelt. Nem foglalkozott a kisgyerekes dolgokkal. Amikor étterembe mentünk, nem rendelhettünk a gyerekmenüből, a felnőttmenüből kellett kipróbálnunk valamit. Amikor teniszeztünk, ugyanolyan keményen ütötte nekem a labdát, mint bárki másnak" - mesélte Watson.


A szigorú, racionális bánásmód része volt az is, hogy bár Watson már kisgyerekként milliomos lett, 18 éves koráig a fizetése le volt kötve, csak zsebpénzt kapott a szüleitől. Nagyjából tisztában volt persze azzal, hogy milyen gazdag, és már tizenhét évesen kimondta, hogy "nézzünk szembe a tényekkel: soha többé nem kell dolgoznom azért, hogy megéljek", ugyanakkor pontosan csak akkor tudta meg, hogy mennyi pénze is van, amikor 18 évesen az apja megmondta neki. (A Sunday Times számítása szerint a vagyona 2012 áprilisában 40 millió dollárra rúgott.) Bár érdekli a divat, és vannak drága dizájnerruhái, ezt leszámítva a költekezés egyáltalán nem jellemző rá: "Londonban bérelem a házat, amiben lakom, mert beleszerettem, de nem akarták eladni nekem. Amikor New Yorkban voltam, ott is béreltem a lakást, amiben laktam. Vettem egy Toyota Priust és egy laptopot. Nagyjából ennyi."

Egy időben kacérkodott az írással, és a divattervezés is érdekelte. Valószínűleg részben a családi háttere az oka, hogy sokáig nem volt benne biztos, hogy színésznő akar lenni. "Én eleinte nem fókuszáltam annyira a színészkedésre, mint Dan (Daniel Radcliffe, a Harry Potter-filmek főszereplője - a szerk.). Az ő szülei a filmiparban dolgoztak, és folyton színházba járt, meg filmeket nézett. ... A mi házunkban összesen volt vagy négy videokazetta. Apám nem néz filmeket, és gyerekkoromban kétszer, ha voltam színházban a sulival."
Csak a Harry Potter-sorozat befejezése után kezdte felfogni, mekkora sztár is lett belőle igazából. Az ügynöke javasolta, hogy utazzon Los Angelesbe és találkozzon stúdióvezetőkkel, hogy megalapozza a Potter utáni karrierjét, és Watson legnagyobb meglepetésére minden stúdiófőnök kezét-lábát törte, hogy megismerkedhessen vele. "Fogalmam sem volt, hogy ekkora hatalmam van. Teljesen naiv voltam az egésszel kapcsolatban." Watson ekkoriban még amiatt aggódott, hogy esetleg nem is igazi színésznő, csak Hermionét tudja eljátszani, de aztán az első néhány Potter-mentes szerepe megnyugtatta.


Először az Egy hét Marilynnel-ben bukkant fel, de ott a kosztümöslány kis szerepéből nem tudott semmi érdekeset kihozni, aztán viszont jött az Egy különc srác feljegyzései, amelynek egyik főszereplőjeként lázadó, zavarodott tinilány lehetett, akibe beleszeret a főhős (Logan Lerman). Watson már a Brown Egyetemre járt, amikor megkapta a film forgatókönyvét, és annyira megtetszett neki, hogy egy igazi kamaszélményekre reflektáló filmben játszhat, hogy fel is függesztette miatta a tanulmányait. A forgatáson aztán bepótolhatta a kimaradt kamaszkorát: "A pittsburghi hotelben mindannyian egy folyosón laktunk, Ezra (Ezra Miller, a film harmadik főszereplője) és én összenyitottuk a szobáinkat, a hotel földszintjét pedig afféle hippikommunává alakítottuk. A forgatás végére már magamon kívül voltam a fáradtságtól, mert minden éjjel fennmaradtunk, gitároztunk, a hotelben rohangásztunk és randalíroztunk."

Azt mondja, nem törekszik rá tudatosan, hogy eltávolodjon Herminonétól, de persze vonzzák a szerepek, amelyekben valami egészen újat próbálhat ki. Sofia Coppola Lopom a sztárom-jának egyik főszerepe pedig olyan messze esik Hermionétól, amennyire csak lehet. A sztárokat kirabló banda Nicki nevű tagja "minden, amit megvetek. Felületes, materialista, hiú, erkölcstelen. Ez mind benne van, én pedig azon kaptam magam, hogy szívből utálom. Hogyan játszol el valakit, akit utálsz? Ezt nagyon izgalmasnak találtam, és teljesen új távlatokat nyitott meg előttem abban, hogy a munkám, a színészi feladatom mi mindent tartogathat."
A szerep fizikailag is kihívás volt Watson számára, ugyanis Nicki rúdtáncos. "Szürreális volt, hogy péntek este még Virginia Woolfról írtam esszét, aztán szombaton reggel már mentem fel Londonba rúdtáncórára. (...) Eleinte hihetetlenül béna voltam, borzasztó erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember szépen csinálja. Megemelem a kalapom minden nő előtt, aki képes rá."


Minden jel arra mutat, hogy a következő néhány filmjében egyre újabb arcait ismerhetjük meg. Az Itt a vége című apokaliptikus komédiában például vicces lesz. Az előzetesben máris maradandó benyomást tesz azzal, hogy beront James Franco házába, egy lapáttal hadonászva azt üvölti, hogy "I'm not fucking around", és elszedi a fiúk italkészletét. Ehhez képest nagyjából az ellentétes végpontot képviseli Darren Aronofsky most forgó Noé-ja, ahol Noé (Russell Crowe) nevelt lányát alakítja, aki beleszeret Noé egyik vér szerinti fiába. Ebben a filmben egyébként megint együtt dolgozik Logan Lermannel, aki Noé legkisebb fiát játssza.
Mostanában visszadobott két projektet is, amelyet korábban már elvállalt, a Disney Hamupipőké-jének és a Your Voice in My Head-nek a főszerepét. Különösen ez utóbbi meglepő, mert ebben megint teljesen mást mutathatott volna, mint eddig: a film főhőse egy depressziós lány, aki terápiára jár, de meghal a pszichológusa. Elsőre talán nem tűnik jófejségnek, hogy faképnél hagyta ezeket a filmeket, de valószínűleg pont azért adta vissza a szerepeket, mert következetes, és tartja magát ahhoz, hogy "sosem szerepet választok, hanem mindig rendezőt. Eddig minden karrierdöntésemet így közelítettem meg." A Hamupipőké-ből ugyanis az után távozott, hogy kiderült, mégsem Mark Romanek rendezi, a Your Voice in My Head-ből pedig akkor, amikor David Yates rendező kiesett. Az előbbi döntésével Lily James, az utóbbival Emily Blunt járt jól.

Távol tartja magát a gagyitól és az ízléstelenségtől. Amikor elterjedt a pletyka, hogy esetleg ő játssza el a női főszerepet A szürke ötven árnyalata című erotikus ponyva filmváltozatában, hüledezve írta a Twitteren: "Ki hiszi itt azt, hogy tényleg elvállalnám A szürke ötven árnyalatá-t? De tényleg. Most komolyan. A való életben." Következő tervezett filmje is azt bizonyítja, hogy az izgalmas rendezőkre utazik: Guillermo del Toro Szépség és a szörnyeteg-ében játszik, bár ennek a sorsa most bizonytalan, mert Del Toro legközelebb nem ezt rendezi meg, hanem a Crimson Peak című szellemfilmet.

forrás: origo.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése